Itt az advent is, és a piac csillogó-villogó dekorációkkal, díszekkel, ezt vedd meg, azt vedd meg ajánlatokkal vár – mert abban hisz, a szeretteid annak örülnek, amit pénzzel megszerzel. Van ilyen is. De van más is…
Ahogy növekszik a tudatossági szint, egyre többször lehet látni, és milyen jó látni, hogy élményt ajándékoznak egymásnak az emberek. Nemcsak karácsonyra, hanem névnapra, születésnapra, házassági évfordulóra, esetleg megismerkedésük felejthetetlen napjára. A meglepetés-buli is egyre gyakoribb, és rendszerint nagyon megható élményt nyújt az ünnepeltnek.
Mégiscsak szokás azért valami tárgyi ajándékot is (urambocsá’, borítékban pénzt) adni, hiszen ami kézzel fogható, azt nagyobb becsben tarjuk. Aztán vagy bejön a választásunk, vagy nem.
Ajándékozni is tudunk másképp, nagyon másképp, szívhez szólóan.
Hogy? Például úgy, hogy nem tárgyakat, nem is élmény-ajándékot vásárolunk, hanem szeretetet ajándékozunk. Mondhatod azt, hogy a szeretet nem ajándék, hiszen az van, azt éltetjük, azt sugározzuk a szeretteink felé nap, mint nap.
Én nem erre gondolok. Én a tiszta, valódi, feltétel nélküli szeretetre gondolok. Arra a szeretetre, ami nem vásárolható meg, amit nem lehet tanulni, ami nem vár el semmit viszonzásul. Egyszóval: nincs semmiféle feltétele.
Ez a szeretet, amivel a Földre érkezünk, bennünk van, hozzuk magunkkal. Aztán elég hamar, de legkésőbb az iskolarendszer versenyszellemébe illeszkedve elfelejtjük, eltemetjük, és aztán gyakran összekeverjük az adok-kapok „szeretettel”, az örömmel, a szimpátiával, a szerelemmel, s ki tudja, még mi mindennel.
A valódi szeretet nem tesz különbséget. Ahogy Isten mindannyiunkat egyformán szeret, az a valódi szeretet. Bármilyen hihetetlen, láthatatlan és felfoghatatlan, létezik benned, bennem és mindenki másban. Hogy fedezhetjük fel? Hogy találhatunk rá? Hogy ajándékozzuk el? Nos, úgy, hogy magunkba fektetünk. Az önismeretünkbe, valódi énünk felfedezésébe, a tudatalatti elménk tréningezésébe, a saját magunk szeretetébe.
Ha nem szeretjük saját magunkat, nem vagyunk képesek mást sem szeretni. Ha folyton ítélkezünk mások felett, méricskélünk, egyeseket le-, másokra felnézünk – elvész a lényeg. Pontosan az a lényeg, amiért a Földre jöttünk.
Áhítozhatunk mindenféle drága holmira, nézhetünk irigykedve mások javaira – nem segít rajtunk. Ellenkezőleg. Egyre több kifogásolni valót találunk, ezért másokat hibáztatunk, egyre kevesebbre tartjuk, s végül eljutunk oda, hogy nem értékeljük és nem becsüljük saját magunkat. Nehéz az együttélés önmagunkkal, mégpedig a nap 24 órájában, azzal, akit legszívesebben lecserélnénk egy másikra…
Fektethetsz magadba, hogy megismerd magad, hogy megtudd, mennyire értékes vagy, hogy lásd, tele vagy szeretettel – feltétel nélküli, valódi, igaz szeretettel. Jut belőle mindenkinek, még akkor is, ha nincs mértékegysége, nem mérik kilóra és nincs pénzben kifejezhető ára.
Kezedbe veheted a sorsod: vedd meg az első olyan könyvet, ami megszólít, kezdj el követni olyan közösséget, embert, aki láthatóan igaz szeretetet közvetít, iratkozz be egy néhány órás tréningre, ha találsz olyat, amitől megdobban a szíved, a gyomrodban egy kis pillangó kezd el lebegni, vagy úgy érzed – még ha nem is tudod megmagyarázni magadnak sem –, hogy ott a helyed.
Hozd fel magadban a tehetségedet, a küldetésedet, és azt fogod észrevenni, hogy képes vagy továbbadni a békédet, a szeretetedet. A legnagyobb ajándékod mindenki számára a te változásod lehet, a te igaz szereteted, az önmagad és a világ jobbítására tett erőfeszítésed. Jönni fog az inspiráció, a váratlan ötlet, a legkiválóbb kreatív gondolatok, a legmegfelelőbb pillanatok, és még azokat is bevonzod az életedbe, akik a legtökéletesebb társaid, munkatársaid, segítőid lehetnek az életedben.
Nagyon más ajándékötlet magadba fektetni, magadat megajándékozni, tudom.
Mégis megosztom veled, mert már tagadhatatlan, hogy olyan korba léptünk, ahol az anyagiaknak már nincs igazán értéke. Nem sokat számít az, ami mérhető, ami nem szívből jön, ami békétlenséget, gyűlöletet szül, nem pedig békét és őszinte szeretetet.
Ha nagyon másképp gondolod, az is rendben van. Elolvastad, és talán majd egyszer, ha készen áll rá és termékeny a talaj, növekedni kezd az elhintett magocska. Én ezt is rábízom az Univerzumra. Nincsen csodálatosabb ajándék, mint a sokadik érzék megnyílása, az eddig láthatatlan és tapinthatatlan világ megtapasztalása.
Ha vonzónak tűnik az új kor csodája, megérdemled - kérlek, fektess magadba.
ITT MEG IS HALLGATHATOD:
Móra Klára